Hazánk minden részén nagyon sok üdülő áll elhagyottan, ezek az épületek pedig a régi időkről mesélnek.
Vivien Kendl gyerekkora óta vonzódik az elhagyatott helyekhez, bár akkoriban még hagyta, hogy lebeszéljék arról, hogy közelebbről is felfedezze őket, de idővel ez megváltozott. A kíváncsisága erősebbnek bizonyult, éppen ezért kezdett el urbex fotózni.
Sokan még mindig félreértik az urbex (urban exploration) fogalmát, és összetévesztik azokat, akik ezzel szenvedélyből foglalkoznak a vandálokkal vagy tolvajokkal. Az urbexesek bemennek, megfigyelnek és meg örökítik a helyszíneket. Bele tudja képzelni az ember magát, hogy milyen volt, mikor az adott hely, amikor még élet volt benne, üzemelt, hogy miként működtek ott a dolgok
– mutatta be Vivien a Sokszínű vidék megkeresésére, mit érez miközben a különleges hangulatú felvételeit készíti a nem mindennapi helyszíneken.
Sokaknak ad izgalmas élményeket, amikor elhagyott helyeken járnak és elkezdik felfedezni az épületeket, ahol a csend és a régmúlt emlékei veszik őket körbe. Ezzel Vivien sincsen másként.
Addig is amíg ott vagyok kicsit a magaménak érezhetem az egész helyet. Személy szerint a balatoni helyszínek állnak nagyon közel a szívemhez, de az ember nem is gondolná mennyi elhagyatott hely található országunkban, és mindemellett mennyi tehetséges urbex fotós és videós, akik megörökítik ezeket
– részletezte saját érzéseit az urbex fotós.
A közelmúltban Vivien egy különleges hotelben járt, ahol mintha megállt volna az idő. Közel 10 éve, a bezárás óta szinte minden érintetlen a balatoni szállóban. A szobák bevetett ágyakkal még mindig ugyanúgy várják a vendégeket, ahogy 2016-ban elhagyták. A konyhában ott sorakoznak a tányérok, a recepciós pult belseje olyan hatást kelt, mintha a személyzet csak szabadságra ment volna.
A hotel megjelenése magával ragadó volt, még úgy is hogy a 2000-es évek eleji dizájn elemek hódítottak benne. A legtöbb szobában az ágyak bevetve várták a vendégeket, akik már sosem jönnek el. Sajnos információt nem találtam a bezárás okáról sem az interneten, sem a helyszínen
– mutatta be a balatoni hotelt Vivien.
Az épületben a napelemeknek köszönhetően még mindig van áram. A belső terek meglepően tiszták, ami olyan érzetet kelt, mintha csak ideglenesen zárt volna be a szálloda. A vendégek egykor két- és háromcsillagos szobák közül választhattak, amelyek ára két fő részére éjszakánként 7 ezer és 13 ezer forint között mozgott, egy tojásos reggeli ára 350 forintba került.
A vendégértékelések alapján a korszerűsítés hiánya volt a leggyakoribb “panasz”, de vélhetően nem ez okozta a hotel bezárását. Az ebédlőben egy nagy asztalt beborítottak tervrajzok a hotelről, melyeknek a többséget már teljesen kiszívta az ablakon beszűrődő napfény, talán felújítást terveztek valamikor
– vázolta fel a látottakat az urbex fotós.
A balatoni szállodába azóta se tért vissza senki, de a szobák mégis úgy maradtak, mintha még ma is fogadnák a vendégeket.
Mint arról beszámoltunk félelmetes élményt élt át a fotós az egykori elmegyógyintézetben, ahová soha többé nem menne vissza. Valamint megmutattuk Bözsi néni elhagyott portáját, ami egy régi világba repít vissza mindenkit, aki a fotókat végignézi.
